Ezek nem az én szavaim,

… hanem a tiédek,
egy dal,
egy fájdalom,
egy ének.
Emlékezz arra,
mit sosem tudtál,
de nem feledtél,
egy időre sem tettél!
Hát mi egy gondolat?
Egy átmeneti sík,
ahogy mondod,
előjáték az érzéstől
a test felé
egy sugallat …

A folyó

… mely sodor és akar,
magával ragad, hordoz,
s ha gátnak ütközik,
áttöri hamar!
Majd medrét vesztve
zuhan, oszlik szét,
hova torkolhat?
Keresi a tengert,
szívdobogásom
mellkasomban
ide oda reped …

Rückblende

Wie ich dich
von hinten sehe,
dein Blick
schweift in die Ferne,
vor dir eine Wand,
nichts als eine
unstete Bewegung,
die uns verband
für einen Augenblick,
wie ich dich sah,
ich dich sah.

A kérdés

Embertársam az ég boltíve alatt
Mondd el nékem, mi egy gondolat!
Honnan jön és hová illan vágta hevén,
vagy csak balgán lapul elmém szegén?
Tán egy pihetompa, döbbentlomha,
halványtarka kény?
Vagy mégis szűz szenvedély,
egy árnyaszegett sziporka fény?
Kísér-e rekkenésig s erővel tölt,
Vagy lankánlassan végül romba dönt?
S ismerem-e őt, mint önmagam,
Vagy mégis idegen minduntalan?

DIE Frage … 23. Dezember 2021

Csak egy dal

Ha tudnám,
a láthatárt arrébb tolnám,
s a szivárványt fölé vonnám.
Ha tudnám,
az időt vezényelném,
s életem szelét hátra vetném.
Ha tudnám,
csak téged keresnélek,
s kezed az enyémbe tenném.
De mindezt nem tudom,
ezért az angyalokat kérem,
heges szívem írral fedjék,
írral fedjék.