Mire vágysz,
milyen legyen társad?
Bátor, okos, szenvedélyes!
S szép nem?
Hisz mondom!
S más egyéb?
Tiszta szív!
Társ
Kezemmel etetlek
Lelkemmel táplállak
Szívemmel ölellek
Karommal tartalak
Szirmok imája
Egy virág, kit vázába tettek, s későn jő rá, hogy már rég levágták, először nyílik és ragyog, s majd hervad s végtéig remél.
Megállt az idő
Rohanva telik!
A múlt a jelen,
S nincs már jövő.
Bágyadt emlékek,
Hamis fények!
Kis gyertyaláng,
Tiszta lélek.
Hol rebegsz?
Vakít a sötétség!
Befelyezetlen gondolat
Ha Istenhez lehetne egy kérésem,
azt kérném tőle szerényen,
engedje meg,
tolhassam arrébb az eget.
De ám mit is várnék,
mit tárna elém rebegö fénysugár?
A poklot magát,
mint földi paradicsom sorvadta után?
Vagy mégis Isten trónját?
Ha az eget arrébb tolhatnám,
csupán egy vágyam lén, hogy láthassam,
csak van még mögötte remény.