Ha egy ember meghal,
lelke mennybe száll,
teste porrá hull,
emléke elillan.
De vágyai hol maradnak?
S várnak-e rá, míg visszatér?
Befelyezetlen gondolat
Ha Istenhez lehetne egy kérésem,
azt kérném tőle szerényen,
engedje meg,
tolhassam arrébb az eget.
De ám mit is várnék,
mit tárna elém rebegö fénysugár?
A poklot magát,
mint földi paradicsom sorvadta után?
Vagy mégis Isten trónját?
Ha az eget arrébb tolhatnám,
csupán egy vágyam lén, hogy láthassam,
csak van még mögötte remény.
Glaube ist …
… das Gefühl, geliebt zu werden.
Es reicht, um nicht allein zu sein.
Aber ganz ohne Liebe ist das Leben kein Leben,
und jene kann man auch nicht durch etwas anderes ersetzen.
Wenn wir nur ein wenig selbstloser lieben könnten,
würden wir zwar nicht zu Gott, aber vielleicht doch zum Menschen werden.
Látlak, …
… ahogy lesed az eget,
s látlak, ahogy lelked remeg.
Látlak, ahogy elméd értelmet keres,
s látlak, ahogy imára emeled kezed.
Látlak, ahogy lázadsz a magány ellen,
s látlak, ahogy zenére ring a tested.
Látlak, ahogy boldogság repeszti melled,
s látlak, ahogy bánat roppantja hited.
Látlak, hisz én teremtettelek,
ember látlak, ahogy lesed az eget.
Ohne Träume vergisst man zu leben
Aber auch
mundgerecht genagten Träume sind noch viel wert,
doch nur echte Visionen erschaffen eine neue Welt,
denn auch ein Gottestraum hat uns schließlich ins Leben gestellt!
Träume definieren sich
Träume definieren dich
Träume definieren mich