Szeretném, ha szeretnétek,
Lelkem mennybe emelnétek,
Tört szárnyaim gyógyítnátok,
Verítékem itatnátok.
De csókot nékem ne adjatok,
Engem ti csak rígasattok,
Szívem színe vörös légyen,
Forró vérem lángban égjen!
Féltekék
Emebrek, ti félangyalok,
Félszárnyakkal félrokkantak
Életetek görbe háta
A hiány terhe úgy nyomaszt!
Itt vagy-e, csak láthatatlan,
Vagy vakság fátyla leplez-e?
Tudatlanul, de szárnyalnom kell,
Állj mellém, ne rejtőzz el!
Szárnyad egyik oldalamon,
Magamé a másikon.
Add a kezed, kapaszkodj meg,
Bátran ugorj, bátran zuhanj!
Ne félj, magamnak én sugallom.
Dilemma
Geist = szellem
Seele = lélek
Heiliger Geist = Szentlélek = „Heilige Seele“
sich begeistern = lelkesedni = „sich beseelen“
beseelt = átszellemült = „begeistert“
Ist das die Dualität der Sprachen Deutsch und Ungarisch, die den Verstand zerreißt oder vielmehr der Beweis für das ganzheitlich Gleiche?
Szívek nyelve
Ha a szív érti a szívet, nem kell értse a nyelvet.
Hasadás
Nem halsz éhen, de éhség gyötör. Élsz kenyéren és vízen. Ám a kenyér nem kemencéből van, nem karéjt metsz le belőle kedves társad, s a víz nem hideg forrásból apad, és nem szeretö kéz nyújtja neked és emeli szádhoz a poharat, ha rá vagy szorulva. A kenyér barna és ízetlen, a víz langyos és mű bögre hordja, és a kéz, mely nyújtja, nem önzetlen, a szemek nem csillognak, a pillantás nem varázslatos. Az élet nem ölel meg, csak átkarol. Elszorul a torkom s mellkasom túlcsordul a fájdalomtól, és élek kenyéren és vízen.