Selfie mit Gott

Die Menschen, vor allem die jungen machen so gerne Selbstporträts hier und da und dort, mit anderen, und posen am liebsten neben A-, B-, C-, …, F-Promis, egal, Hauptsache irgendwie bekannt. Ich frage mich, ist jemals irendwer auf die Idee gekommen, Gott um ein Selfie zu bitten? Und wenn ja, wie könnte es ablaufen? Und wäre der Arm lang genug, damit die Linse zur gleichen Zeit Gott und einen selbst erfasst? Kann man überhaupt neben Gott stehen, oder steht man eher neben sich, wenn man Gott nicht bei sich spürt? Ist diese Suche nach Zugehörigkeit durch A- … F-Surrogate nicht vielmehr ein fehlgeleiteter Ruf nach Gott? Ich meinerseits mag keine Selfies. Wenn ich fotografiere, bin ich dankbar für das Schöne, was ich sehe und festhalten darf. Und in allem Schönen, in allem ist ja Gott, so ist er immer bei mir, um mich herum, in mir.

Himmelsleiter

Ich wünschte, wäre ich doch
ein Hohepriester stolzen Volkes,
zu Göttern sein erhobenes Haupt,
Halt und Trost durch meine Schultern,
die Dankesstimme strahlend Glücks.
Aber niemand braucht noch meine Dienste,
prunkvoll‘ Leere befüllt die Welt,
meine Sprossen bersten leise
und mein Leben dumpf zerfällt.

Tuvayhun

Csukott szemmel állok s nézem,
Mi lélek s mi lényegtelen létem.
S hallgatom a csendet
E léleklankadt fényben,
Tűnődve,
Mily átkozott áldás
S áldott átok a szeretet.

Lám, csüggedsz ember!
Hited remeg, bú borítja szívedet.
Vagy méla lepel alatt zsibbad tán lelked,
és izzó könnyeidet nyeled, míg
eszmédet kétségek bilincse fojtja,
Ül-e apostolok körében oly magadfajta?
Vagy szégyensúlytva bújod pillantásuk?
S a tükörben kit látsz,
engem vagy magad?
Ember halld meg szavam!
A tükörben csak vetületed fonnyad,
a valós éned én vagyok,
hisz belölem fakadsz!
Lény, ki még ébredni nem készen,
csak léted csipás szemmel lesed.
Eszmélj rá végre, a tükör te vagy,
hisz teremtettelek,
hogy szemeddel láthassam önmagam!
Hát becsüld meg léted!
Mily ajándék kell-e még néked,
te hiú balga lélek, mint szeretetem?
Tán az, hogy te is szeresd magad!

Túlcsorduló szíve szakassza torkát,
s lehajtott fővel áldást fogad az ember
az Úr fényében.

A kis herceg

A tiszta szív csak csodálkozik és hisz,
Mind egyéb kegyelmet a megváltásban remél.
A világra tekint hát a kis lélek.
Szívének vajon hányada remeg?
Az egész, vagy csak egy rész?
Áll a kis herceg a romok hegyén,
Ártatlan pillantása puszta szeretet.
Mosolykönnye rózsája harmata,
S keze legyintése egy dallam,
Bűnbocsánat, gyermeki sugallat.